Mezőgazdaság

Mit értünk vezetőképességen vagy EC értéken?

Nagyon leegyszerűsítve a talaj, az öntözővíz vagy a tápoldat sótartalmát értjük az EC értéken. Az „EC" jelzés az angol névből, az electrical conductivity-ből ered.

Mit értünk összes oldott sótartalmon vagy TDS értéken?

Az összes sótartalmon a talajban vagy vízben oldott összes tápelem mennyiségét értjük, amelyek magukba foglalják a növények számára hasznos és nem hasznos tápelemeket is. A „TDS” jelzés az angol névből, a total dissolved solids-ból ered.

Milyen mértékegységben fejezzük ki a vezetőképességet?

A hivatalos mértékegysége a miliszímens/centiméter (mS/cm), de kifejthetjük mikroszímens/centiméterben is (µS/cm). Átszámítás: 1 mS/cm = 1000 µS/cm.

Miért fontos tisztába lenni a termesztő közeg sótartalmával?

Mivel a magas sótartalmú közegből a tápelemek csak lassan áramlanak be a növényekbe, illetve extrém szikes környezetben előfordulhat, hogy a nedvesség a növényekből kifelé áramlik.

Tipp

A tápoldatozás megkezdése előtt fontos az öntözővíz sótartalmát is ellenőrizni, mivel tápoldatot csak jó minőségű, alacsony EC-értékű vízből lehet készíteni. Vagyis a tápoldat töménysége alatt mindig az öntözővíz sótartalmával megemelt töménységet kell érteni. Páldául ha a műtrágya töménységéből adódó EC-érték desztillált víz használata esetén 1,0 ms/cm, a kút vízének az EC-je 0,8 ms/cm, akkor a tápoldat EC-értéke1,8 ms/cm.

Sótartalom alapján az öntözővizeket a következő kategóriákba soroljuk:

• kisebb mint 0,5 EC öntözésre és tápoldatozásra kiválóan alkalmas
• 0,5-1,5 EC öntözésre alkalmas
• 1,0-1,5 EC tápoldatos termesztésre kevésbé alkalmas
• 1,5-2,0 EC csak bizonyos talajkörülmények között és termesztési mód mellett javasolható öntözővíznek
• 2,5 EC feletti vizek zöldségnövények öntözésére nem javasoltak

Mit és hogyan képes befolyásolni az EC-érték?

Az EC-érték számos élettani folyamatra is kihatással van. Átmeneti emelésével segíthetjük a terméskötődést, csökkentésével pedig a vegetatív növekedést. Magasabb értéknél sötétebb és zömökebb növények fejlődnek, míg alacsonyabb érték hatására bujább, világosabb a lombozat.

Az EC változtatásával hatást lehet gyakorolni az ízanyagok kialakulására, a szárazanyag-tartalom mennyiségére, de a klímaviszonyokhoz igazítva elkerülhető az üvegházakban télen a növények megnyúlása, nem is beszélve számos élettani betegség megelőzéséről, illetve kezeléséről, gyógyításáról.

Mik azok a makro tápelemek?

A növények által leginkább igényelt három elem a nitrogén (N), a foszfor (P) és a kálium (K). Ezeket az elemeket makroelemeknek nevezzük. A növények számára kevésbé fontos elemek a mikroelemek.

A nitrogén

A nitrogén nélkülözhetetlen, mivel fontos a szerepe a növények tápanyagellátásában. Többek között a fehérjében, vitaminokban, hormonokban és klorofilban található meg. Segíti a növények vegetatív működését, pontosabban a törzs és a hajtások növekedését, a levelek és a termény fejlődését (bár ezek minősége más elemektől függ). A nitrogén-többlet gyengíti a növény szerkezetét, hatására a zöld és a fa-részek közötti kapcsolat nincs egyensúlyban, illetve a növény kevésbé lesz ellenálló a betegségekkel szemben. A növények által felvett nitrogén a szerves anyagok ásványosodásából és a tápoldatokból származik, de a hüvelyesek (szójabab, borsó, lóhere, lucerna, stb.) képesek a nitrogénfelvételre a rizobium baktérium segítségével is. A nitrát (a növények által leginkább felvett nitrogénvegyület) nem tartós a termőföldben, ezért nagy mennyiség hozzáadása szükséges, bár a túlzott mértékű használat nem tanácsos.

A foszfor

A foszfor fontos elem a DNS és RNS összetételében, az energiacsere-szabályzókban (ATP, ADP) és a növény magjaiban, gumóiban. Fontos szerepet játszik a rügyek és a gyökérzet fejlődésében, a virágzásban és a fás szerkezet kialakulásában. Hiánya a növény fulladását, lassú növekedést, hozamcsökkenést, kisebb méretű termést és a gyökerek lassabb fejlődését okozza. A talajban megtalálható foszfor nagy része nem elérhető a növények számára. A termőföld romlásának elkerülésére, illetve a növények számára szükséges mennyiségű foszfor adagolásához ésszerű tápoldatozásra van szükség.

A kálium

Alapvetően nem lényeges alkotóeleme a fontos vegyületeknek, de a kálium jelentős szerepet tölt be számos fiziológiai folyamat során, mint pl. a sejtek vízmennyiség tartalmának szabályzása vagy a szénhidrátok felhalmozása. Növeli a gyümölcsök méretét, javítja az ízüket, pozitív hatással van a virágok színére és illatára, illetve növeli a növények ellenálló- képességét a betegségekkel szemben. Általában megtalálható a termőföldben, hiányát a növények káliumfelvétele és a talajerózió okozza. Homokos talajban mennyisége nem mindig megfelelő.

1. A talajminta gyűjtése:
   • Homogén terület esetén egy-két mintát kell venni 1000 négyzetméterenként.
   • Kis területek esetén is ajánlott két mintavétel (minél több a minta, annál pontosabb az eredmény, mert a minta így reprezentatív).
   • Kisebb kertek esetén egyetlen minta is elegendő.
   • Nem szabad venni mintát olyan talajból, amelynek esetében egyértelmű rendellenességek mutathatók ki. A mintákat külön kell kezelni.
2. A minta mennyisége:

   Minden minta ugyanannyi mennyiségű földből álljon. Ez hasonló méretű zacskók (zacskónként egy minta) használatával oldható meg.

3. A mintavétel mélysége:
   • Általános: távolítsa el a talaj felső 5 cm vastag rétegét.
   • Gyep: a mintát 5-15 cm mélyről kell venni.
   • Egyéb növények (virágok, zöldségek, cserjék): a mintát 20-40 cm mélyről kell venni.
   • Fák: a mintát 20-60 cm mélyről kell venni.
4. A homogén keverék érdekében össze kell keverni a mintákat.
5. A keverékből vegye ki az elemzéshez szükséges mennyiséget, majd szűrje ki a köveket és növényi maradványokat.

1. Az előzőekben vett és előkészített talajmintát 2 mm-es rostán szitáljuk át.
2. Mérjünk ki 1 egységnyi (a különböző sűrűségű talajok miatt javasolt 100 g) földet, és tegyünk hozzá 2 egységnyi (200 g, 2dl) desztillált vizet.
3. Keverjük össze 30 másodpercen át.
4. Majd várjunk kb. 5 percet.
5. Ezután újból keverjük meg és várjuk meg még leülepszik.
6. Végezzük el a szükséges méréséket.