Bár az ózonról legtöbbünknek az ózonréteg jut eszébe, fertőtlenítőszerként is alkalmazzák erős oxidáló hatása miatt.


A föld légkörében (az ózonrétegben) található ózon szerepe a napból érkező káros sugárzás elnyelése. Jelenlétét 1840-ben fedezték fel, de ezután még 50 év telt el, mielőtt fertőtlenítő hatását felismerték és alkalmazni kezdték volna. Erre Hollandiában, 1893-ban került sor először, ahol az ivóvíz kezelésére használták. Később, az 1900-as évek során egyre jobban elterjedt Európa-szerte. Eközben az Egyesült Államokba is eljutott, ahol a mai napig is alkalmazzák.

Miután a kezelés eltávolította a kórokozókat a szennyvízből, a vízben maradó fertőtlenítőszert is el kell távolítani, mielőtt a vizet ki lehetne engedni a szabadba. Egyes fertőtlenítők esetében ez további vegyszerek hozzáadásával érhető el. A maradék klór például a vízhez adott nátrium-biszulfit segítségével vonható ki.


Az ózon természetes instabilitásának köszönhetően bármilyen további vegyszer használata nélkül is könnyen lebomlik (ennek során oxigén szabadul fel), így igen célszerű a használata a szennyvízkezelés során. A káros melléktermékek hiánya, a hatékonyság és a kellemetlen szag eltávolításának képessége miatt számos szennyvízkezelő telepen alkalmazzák az ózont. Európában is igen népszerű, egyedül a klórt alkalmazzák elterjedtebben. A szennyvízkezelés mellett egyéb célokra is használható, mint például a légtisztítás, a ruhák fertőtlenítése és az élelmiszer-konzerválás.

Instabilitása miatt az ózont a helyszínen (azaz közvetlenül a szennyvízkezelő telepen) generálják, mivel élettartama megközelítőleg 20, illetve 90 perc között van (ezt követően lebomlik, a folyamat során oxigén keletkezik). Az ózon generálásának két leggyakoribb módja az UV-fény és az úgynevezett koronakisülés (más néven csendes kisülés).


Az első metódus azt jelenti, hogy UV-fény segítségével bontják az oxigénmolekulákat, így szabad oxigénmolekulák képződnek, amelyek más oxigénmolekulákhoz kapcsolódva ózont képeznek. A folyamat során létrejövő ózont egy tartályba pumpálják, ahol a szennyvízzel keveredve tudja kifejteni fertőtlenítő hatását. Az ilyen rendszereket alapvetően kisebb telepeken alkalmazzák, mert alacsonyabb költséggel működtethetők.

A korona-kisüléses módszer lényegében hasonló az UV-fényes metódushoz, csak ennek esetében UV-fény helyett elektromos kisülések segítségével bontják az oxigénmolekulákat. A művelet során szűrt és szárított oxigént pumpálnak egy kamrába, ahol gondosan szabályozott feszültség alkalmazásával bontják az oxigént. A keletkező ózont ezúttal is a szennyvizet tartalmazó tartályba pumpálják. E metódust nagyobb telepeken használják, mivel fertőtlenítő hatása az előző metódushoz képest nagyobb.


A kezelés után (de még a kezelt szennyvíz kiengedése előtt) szükség van az ózontartalom mérésére. Ennek oka az, hogy a szennyvízben mérhető különböző paraméterek határértékeinek (ezek közé tartozik az ózon koncentrációja is) egy részét törvények és jogszabályok maximalizálják. Az ózon fotometriai úton mérhető, ennek eszközei az úgynevezett fotométerek.

A mérés menete nem bonyolult. Nullázás után a küvettába kimért mintába kell tenni a reagenst, a műszerbe kell helyezni a küvettát, kivárni a reakció időtartamát, majd a műszer megjeleníti a mért értéket. A professzionális fotométerek előnye, hogy számos paraméter mérését lehetővé teszik, így az ózontartalom mellett lehetséges számos egyéb, a szennyvízkezelés szempontjából fontos más paraméter vizsgálata is (ilyen például a KOI, azaz a kémiai oxigénigény). A műszerek alapvetően laboratóriumi használatra készülnek, de beépített akkumulátoruknak köszönhetően használhatók helyszíni mérésekre is (azaz nem szükséges a mintát a laboratóriumba szállítani).


Termékkínálatunkban több olyan mérőeszköz is található, amely ideális eszköze lehet a szennyvízkezeléssel kapcsolatos méréseknek.

Ezek egyike a HI 83399 többparaméteres fotométer. A laboratóriumi pontosságú műszer számos paraméter mérésére képes (akár több mérési tartományban is). A mérhető paraméterek: lúgtartalom, alumínium, ammónia, bróm, kalcium, klorid, klór-dioxid, klór (szabad és összes), króm(VI), KOI (kémiai oxigénigény), a víz színe, réz, cianúrsav, fluorid, keménység, hidrazin, jód, vas, magnézium, mangán, molibdén, nikkel, nitrát, nitrit, nitrogén, oldott oxigén, oxigén-megkötők, ózon, pH-érték, foszfát, foszfor, kálium, szilícium-dioxid, ezüst, szulfát, anionos felületaktív anyagok és cink.

E műszercsalád másik tagja hasonlóan sokoldalú, de nem képes a KOI mérésére (emiatt az ára is alacsonyabb), így olyankor, ha nincs szükség a kémiai oxigénigény mérésére, a HI 83300 változat is megfelelhet a mérési céloknak.


A másik professzionális műszer a HI 801 spektrofotométer. Ennek nagyszerűsége a széles mérési hullámhossz-tartományban rejlik. A mérhető paraméterek: lúgtartalom, alumínium, ammónia, bróm, kalcium, klorid, klór-dioxid, klór (szabad és összes), króm(VI), KOI (kémiai oxigénigény), a víz színe, réz, cianid, cianursav, fluorid, keménység, hidrazin, jód, vas, magnézium, mangán, juharszirup, molibdén, nikkel, nitrát, nitrit, nitrogén, oldott oxigén, oxigén-megkötők, ózon, pH-érték, foszfor, foszfát, foszfor, kálium, szilícium-dioxid, ezüst, szulfát, anionos felületaktív anyagok és cink.



HANNA Instruments Service Kft. © 2020.